Sissy oldala, vagyis állatvilága!

A zsiráf és az akácia

Dél-Afrika száraz szavannái mindössze 500 milliméternyi esőt kapnak évente. Amikor a déli féltekén nyár van – november és február között –, szinte alig hull csapadék. A száraz időszakban csak a
galériaerdők növényzete ad némi zöld táplálékot a nagy növényevőknek.

A szavanna növényeinek túlélése attól függ, mennyire tudják elviselni a száraz időszakban a rajtuk legelésző állatok pusztítását, illetve milyen jól védekeznek ez ellen.
Az akáciák tövisekkel, méreggel óvják leveleiket és virágaikat a mohó növényevőktől, a bütykös akácia (Acacia nigrescens) ellenben mintha tálcán kínálná virágait táplálékul. Vajon ennek az akáciának miért nem fejlődtek olyan eszközei, amelyekkel távol tarthatná a virágevőket? Miért termel ilyen nagy tömegű virágot, és miért éppen olyan időszakban, amikor a zsiráfoknak leginkább szükségük van rá?
A Krüger Nemzeti Park zsiráfjai – mint ezt Johan T. du Toit megfigyelte – kihasználják az akácia védtelenségét: augusztusban és szeptemberben egyik fától a másikig vándorolva legelészik a bütykös akácia virágait. A nyomukban járó impalák a földről szedegetik fel a lehullott maradékot. Alaposabb kutatásokból kiderült, hogy sokkal szorosabb kapcsolat van a zsiráfok és az akácia között, mint feltételezték. Ráadásul ez a kapcsolat nem is teljesen egyoldalú.
A botanikusok az afrikai akáciákat virágzatuk szerkezete alapján két fő csoportba sorolják. Az egyiknek – ebbe tartozik például az ernyőakácia – általában ragyogó aranysárga vagy narancsszínű virágai vannak, és akkor nyílnak, amikor a repülő rovarok a legaktívabbak. Illatuk és színük vonzza a rovarokat, szúrós töviseik azonban védik őket a növényevő állatoktól. A másik csoport – a

A bütykös akáciák ágai közül a zsiráf könnyen lelegeli az üvegmosó kefére emlékeztető virágzatot

bütykös akáciák is ebbe tartoznak – tagjai üvegmosó kefére emlékeztető, fakó virágzatot nevelnek, ez nem nagyon alkalmas a rovarbeporzásra. Ezeknek az akáciáknak csak kevés pollenhordozóját ismerjük, az általános feltevés az, hogy ezt a munkát a rovarok végzik el. A szél nem jöhet szóba: az akáciák pollenje túlságosan nagy és nehéz ahhoz, hogy messzire eljusson. A madarak és a denevérek érdekeltség híján nem vállalják a postás szerepét, mert
az akáciának nincsen olyan táplálékforrása, amely vonzaná őket. Egyébként az utóbbi időben számos, repülésre nem képes kisemlősről, főképp rágcsálóról derült ki, hogy szerepük van a virágpor szállításában. Szőrzetükben megtapadnak a pollenszemek, s minthogy nagyobbak, mint a rovarok, több virágport szállítanak. A kisemlősöknek azonban nehezére esne eljutni a szavannán több kilométerre álló másik akáciához.

Az Acacia nebrownii tüskékkel körülvett, kicsiny fejecskevirágzatához nehéz hozzáférni

Virágzás szárazonA száraz szavanna fás növényei többnyire az esős évszakban, a nagy felhőszakadások után virágoznak, amikor a megporzó rovarok tevékenysége a legélénkebb. A rovarok által beporzott akáciákat messziről megismerni arról, hogy valóságos töviskoronával védik virágaikat a növényevők ellen. Virágzatuk rövid nyélen ül, ezért közel van az ágakat védő tüskékhez. A bütykös akáciák virágai ellenben túlnőnek az ágakat borító tüskék védőövezetén. Veszélyes vegyi fegyverek sem óvják őket, ellentétben a közeli rokon Cassia abbreviatával, amelynek tetszetős, nagy, sárga virágát messzire elkerülik a zsiráfok. Pedig könynyen elérhetnék őket, csakhogy ezek a virágok különösen veszedelmes mérgeket tartalmaznak.
A szavanna egyik legközönségesebb fája az ernyőakác, egyedei mégis elég nagy távolságban állnak egymástól. A fa a nagy esők után minden évben többször virágot bont, és várja a megporzó rovarokat. A jóval ritkább bütykös akáciák még távolabbról „üzengetnek” egymásnak, de nem tudjuk, hogy „kivel”. A bütykös akácia ugyanis a száraz évszakban virágzik, a forró síkságon messziről feltűnik virágba borult koronája, de a virágoknak nincs illata, és a méhek sem döngik körül. Kire marad tehát a bütykös akácia virágporának szállítása?

Ha rövid a nyakad, toldd meg egy nyelvöltéssel!

Zsiráf a porcelánboltban
Sok állat alkalmas arra, hogy szállítója legyen a virágpornak, de nem biztos, hogy megbízható postás is lesz. Csak akkor lehet az, ha rendszeresen látogatja a növényeket, könnyen eléri a virágokat, és el tud jutni az egyik fától a másikhoz. Sokáig nem is gondolták, hogy a zsiráfoknak megvannak a pollenszállításhoz szükséges adottságai. Miközben 6-7 méter magasan legelésznek, rázzák az ágakat, valósággal átkefélik a virágokat, s a fejüket és a nyakukat beborítja a virágpor. Fától fáig járva egyetlen nap alatt 15 kilométert is kóborolnak, s célba juttatják az akácia virágporát.

A postaköltség
A növények megfizetik a beporzás árát, de ha a ráfordítás nagyobb, mint a haszon, nem éri meg az akáciának. A zsiráfok jutalma a szénhidrátokban és fehérjében gazdag pollen és nektár, továbbá a teljes virágzat. Az akácia úgy védekezik a veszteség ellen, hogy virágai egyszerre nyílnak, és a zsiráfok nem tudják az összeset lelegelni. Éppen elég marad ahhoz, hogy az utódnemzedékek fenntartásához a növények magot érleljenek. Sőt, a bütykös akácia nem csak virágporral fizet a postaszolgálatért. Az esős időszakban a lombozata a zsiráfok legfőbb tápláléka: az állat gyomortartalmának több mint 40 százalékát ez teszi ki. Igen tápláló és ízletes a bütykös akáciának a termése is. Amikor lehullik, az antilopok – impalák, nagy kuduk – és más növényevők, még az elefántok is ott tolongnak a fa körül. A magvakat kemény, vastag héjuk megvédi az emésztőnedvektől, károsodás nélkül mennek át a növényevők bélcsatornáján. Amikor az anyanövénytől jó messze az ürülékkel a szabadba jutnak, már készek a csírázásra.
A magok terjesztésében már kétségkívül bebizonyosodott a növényevők szerepe, miért ne lehetne ez így a virágpor szállításában is? A pollenszállítás fenti módja azért különleges, mert ez idáig úgy látszott, hogy az emlősök közül csupán a kis termetű, jórészt repülő állatok előjoga a virágpor szállítása. A bütykös akácia és a zsiráf közötti, koevolúción* alapuló szoros kapcsolatot jelzi, hogy a bütykös akáciák és a zsiráfok elterjedési területe meglehetősen pontosan fedi egymást. A zsiráfok megporzó tevékenységének meghatározó szerepét, persze, még további kísérletekkel kell bizonyítani. Például úgy, hogy az akáciákat elzárják a zsiráfok elől, és figyelik, hogy virágaik megtermékenyülnek-e vagy sem. Ez nem könnyű munka, mert a zsiráfok (és az elefántok) távol tartásához erős vasszerkezetekre lesz szükség.